| Képek
|
Kezdetnek tanácsolom a modelltörténeti cikk elolvasását, hogy a leendő vásárló jobban tisztában legyen a Favorit különböző felszereltségeivel illetve generációival (93 előtti kontra 93-95 közti modellek). Hogy mire is érdemes odafigyelni használt Favorit / Forman vásárlásakor? Röviden: szinte mindenre. De a viccet félretéve is azt mondhatom, hogy bizony nagyon sok dologra (különösen a VW frissítés előtti modelleknél). Először is eldönti az ember, hogy melyik Favoritot nézte ki magának: az olcsóbb de kevésbé kiforrott első szériát, vagy a VW nyomát magánviselő másodikat, mely fiatalabb de drágább, cserébe modernebb. Az első széria árkategóriája jellemzően (2005 nyarán) úgy 150-250 e Ft-ig terjed nagyjából (használható darabokat tekintve). 150-180 e Ft körül a lelakottabb, korrodáltabb darabok cserélnek gazdát, míg 200-250 e környékén már egész jó állapotú darabot is megcsíphetünk (persze ennyiért inkább azt mondom, hogy átlagos ill. annál valamivel jobb állapotúak vannak). Az igazán megkímélt, egytulajos példányokért azonban nem szégyelnek 300-350 e Ft-ot kérni az eladók (hogy megkapják-e az már más kérdés :-) ) A második szériás Favoritok árai nagyjából 300 és 500 e Ft környékén mozognak (a kombik úgy egy 50-ezressel kerülnek többe átlagban). Persze itt sem ritkaság a túlzás, láttam én már 600 e Ft felett is (pár hónap múlva persze ugyanaz már csak 450 e), de láttam 190 e Ft-ért is, pedig a fényképen nem tűnt rozsdásnak (de lehet hogy újrafestett példány volt és a festés alatt bőszen korhadt). És ezzel el is érkeztünk az első vizsgálati pontunkhoz, a karosszériához. A legfontosabbnak ebben a pontban a korróziót tartom, de ugyanilyen fontosak az autó esetleges korábbi, karambolos múltjára emlékeztető jelek. Korrózió az első szériás modelleknél szinte bárhol előfordulhat (amennyiben nem vigyáztak rá megfelelően). Ennek a szériának a festése is rosszabb volt (jellemzően bemattult napjainkra a gyári fény) és talán ennek is betudható a korrózióval szemben mutatott hajlandóság (vagy talán olasz örökség a formatervhez méltóan? :-) ). Tüzetesen vizsgáljuk át a kerékíveket hátul, a kerékdobokat, az első sárvédőket (különösen a motorház felöli oldalon a felcsavarozás helyénél), a küszöböket, az ajtók alsó peremét illetve sarkait, az autó alját, a pótkerék helyét belülről, a csomagtér-ajtót az ablak tömítésének környékén illetve a lámpák fölötti részénél (a műanyag alatt fém van, ahonnan észrevétlen meg tud indulni a rozsda és már csak akkor látszik mikor általában késő), illetve a motorteret. Hosszú lista ez tudom, és nagyon kevés olyan autót találunk, melyeknél az említett helyeken sem találunk rozsdát, vagy annak kezdeményét. Ez különösen az első szériára igaz, a második széria korrózióvédelme valamivel jobb, de az említett helyeket annál is nézzük meg.(Tipp: ha leendő autónkon alig vagy egyáltalán nem találunk rozsdát, célszerű a vásárlás után alváz- és üregvédelmet újítani, hogy így is maradjon sokáig.) Ezek közül talán az egyik legveszélyesebb pont a küszöb (mivel az teherviselő elem), leglátványosabb viszont a hátsó kerékívek rozsdásodása szerintem. (Azonban egy javítóív oda nem drága. Igazából az első sárvédők cseréje sem túl drága, de a fényezés már húzósabb. De ez igaz a többi pontra is.) Szóval ha halmozottabban tartalmaz a kiszemelt példány a fentebb említett helyeken korróziót, vagy arra utaló kezdetleges nyomokat (felhólyagzódás), érdemesebb más példány után nézni. Ezek után vessünk pillantást az illesztési hézagokra a különböző karosszériaelemeknél: a hézagok többé-kevésbé párhuzamosak kell hogy legyenek. Keressünk a motortérben esetleges karambolos javításra utaló nyomokat, hisz nem túl szerencsés, ha már korábban mondjuk totálkáros volt az autó, mert ki tudja hogy javították ki utána (bár láttam Tatán egy korábban kétszer is totálkárra tört Favoritot rendbehozva, melyen abszolút nem látszott semmi rendellenesség, sőt gyönyörűen nézett ki, de ritka az ilyen). Vizsgáljuk meg a fényezést, keressünk átfényezésre utaló festéknyomokat a gumitömítéseken illetve leválásokat a környékükön. Az újabb szériánál (93 után) volt gyárilag egy kis fehér matrica az ólommentes benzinre felhívva figyelmünket a tanksapka felett és alatt: ezek hiánya a VW szériás modellnél utalhat átfényezésre (persze lehet hogy ott a matrica átfestett autónál is, ha mondjuk azt a részt nem festették, vagy letakarták a matricát). Nézzük meg, hogy a különböző karosszériaelemek színe azonos-e. Ha nem, az több okból lehetséges: cserélték, átfényezték, vagy valamilyen külső befolyás hatására csak bizonyos elemek mattultak. Ellenőrizzük a különböző kiegészítők meglétét: kis spoiler az első lökhárítón a VW szériánál, ködlámpa (ha kellene hogy tartalmazzon elöl), hátsó sárfogó gumi a lökhárítón (esetleg első kerék mögött is, ha utólag felszerelték), rádióantenna a tetőn (szintén az újabb szériánál) stb. A legjobb az ha már láttunk több Favoritot is közelről és akkor össze tudjuk hasonlítani, hogy melyiken mi nincs és mi van kívülről (persze azonos szériák esetén). Azonban célszerű, ha van olyan ismerősünk, akinek Favoritja van/volt (vagy ismeri a típust tüzetesebben) és elhívjuk őt is a kiszemelt példány(ok) megtekintésére. Következő vizsgálati pont a motor. Nézzük meg alaposan, milyen a külleme: ne legyen túlzottan olajos (ez a tömítések rossz állapotára utal), de az is gyanús lehet, ha fémtiszta mindenhol (ekkor vagy nemrég mosták le/szedték szét). Az optimális szerintem ha tiszta, de azért látszanak használati nyomok rajta (pici kosz, sár), mert akkor lehet látni a nyomát olajfolyásnak, ha valamelyik tömítés eresztene esetleg. Persze amennyiben a motort nemrég generálozták, akkor szép tiszta lesz valószínűleg. Ennyi a küllemről bőven elég, ez csak kezdeti felmérés, hogy mennyire hanyagolja esetleg a tulajdonos a karbantartást. Ezután nézzük meg a hűtés csöveinek kötését, csatlakozásait, nem enged-e valahol a rendszer, majd nyissuk ki a hűtőfolyadék betöltő nyílását és nézzük meg a hűtőközeg milyenségét. Ez nagyon fontos, ugyanis a Favorit hengerfeje nagyon érzékeny pont: csak olyan fagyálló lehet a rendszerben, mely alumíniumbarát, a hagyományos hűtőfolyadék ugyanis idővel (elég hamar) tönkreteszi a hengerfejet és a hengerfej-tömítést (elkorródálja). Azonban a megfelelő hűtőfolyadékot is cserélni kell bizonyos időközönként, mert idővel az is elveszti korrózióvédő készségét. Kétféle adalék van forgalomban tudomásom szerint: az egyik a TL-VW 774 B (ez kékes-zöldes színű), melyet legkésőbb kétévente kell lecserélni; a másik pedig az ún. G12, (pirosas színű) melyet akár 3-4 évig is hagyhatunk a hűtőben elvileg. Fontos azonban hogy ez a két adalék egymással nem keverhető! Eme kitérőt azért tettem, mert ezek alapján a kiszemelt példánynak a hűtőfolyadéka szép, tiszta kell legyen, sötétzöldes, vagy pirosas színű. Ha zavaros, barnás színű, akkor feltehető, hogy a folyadék már elkezdte csócsálni a hengerfejet és ez kockázatos. A hűtőfolyadék ellenőrzése után nézzük meg a motorolajat. Ha nagyon sötét, szinte fekete, akkor bizony már jó ideje a motorban van, feltehető, hogy gazdája elmulasztotta az olajcserét időben (csereperiódus: 10000 km vagy egy év). Ezek után indítsuk be a lehetőleg teljesen kihűlt motort. A hidegindító automata, működése gyakran rapszodikus (hol működik, hol nem), de ez minden automata szívatós járműnél így szokott lenni. Elvileg ha működik, akkor indítás után fel kell vennie a motornak a 2000-2200-as percenkénti fordulatot (fordulatszámmérős modelleknél ellenőrizhetjük), majd kb. egy-másfél perc elteltével lépjünk picit határozottabban a gázra, ekkor a szívató kikapcsol és le kell esnie a fordulatnak közel az alapjáratra, melyet majd üzemmeleg állapotában ér el. Ne állítsuk le a motort még, nézzük meg érintéssel a termosztátház két oldalát (nem teljesen bemelegedett motornál): ekkor a motor felöli oldalnak melegnek kell lennie, a hűtő felöli oldalnak meg hidegnek. Ha így van, akkor biztos hogy van termosztát a motorban. Melegítsük tovább a motort, míg eléri az üzemi hőfokot, majd járassuk alapjáraton egy ideig. A vízhőfoknak viszonylag stabilizálódnia kell, a mutató nem léphet a piros tartományba. Majd nézzük meg a kipufogógázt: gázadásra nem szabad erős, kékes színű füstöt eregetnie, mert az a motor kopottságára utalhat. Ezután vizsgáljuk meg a beltér állapotát. A km-számláló hibája gyakori hiba (főleg az első szériánál), így aztán nem biztos hogy annyi km van az autóban, mint amennyit az mutat. Nézzük meg a kormány, a váltógomb és a pedálok állapotát, ezek kopása, kifényesedése a km gyarapodásával egyenesen arányos. Gyakori hiba a beltéri műanyag elemek, kapcsolók repedése, törése (első szériánál pláne). Ezek a gyakran filléres alkatrészek nehezen beszerezhetőek, hiányuk azonban nem okoz működési rendellenességet (a műszerfali téglalap alakú kapcsolók is működnek a fedőjük nélkül). Gyakori a bajuszkapcsolók kifehéredése is. Vizsgáljuk meg a szellőzés, hűtés/fűtés kezelőszerveit, minden működik-e megfelelően. Nézzük meg a műszerfal megvilágítását: minden téglalap alakú kapcsoló világít zölden gyárilag, a fűtőventilátor kapcsolója is megvilágított, és a műszerek is egyenletesen zölden világítanak (a számok és fehér csíkok), legalábbis gyárilag. Ezután jöhet a próbaút. A váltó közepes erővel kapcsolható, a kar lötyögése gyakori, de könnyen orvosolható jelenség, ne ijedjünk meg tőle. Egyébként általában tartós szerkezet, de az olajat a váltó gyakran engedi, ezért figyeljünk az olajszintjére. A motornak egyenletesen kell húznia és viszonylag könnyen kell felgyorsítania a kasznit üresen. Nézzük meg picit magasabb fordulatszám-tartományban is, és vizsgáljuk meg, hogy füstöl-e, ha mondjuk úgy 60-70 km/h környékén visszatesszük harmadik fokozatba. A kormányzás kis erőt kell igényeljen, de az autó fordulóköre nagy. A futómű viszonylag lágy, ezért kanyarban nagyot billen, a fékek az első szériás modelleknél határozatlanabb nyomásponttal rendelkeznek, de azért kell fogniuk rendesen. A VW széria fékje határozottabb, még egy leheletnyivel jobban harap. A próbaút végeztével (de közben is) nézzük meg ismét a hűtőfolyadék hőmérsékletét, valamint a próbaút után egy helyben járatva be kéne hogy induljon a hűtőventilátor is elvileg. Vizsgáljuk meg a lengéscsillapítókat, a gyáriak nem túl feszesek, de az autónak nem szabad túlzottan lengnie. Ezután vizsgáljuk meg az autót alulról is (esetleges olajfolyás a motornál, váltónál, lengéscsillapítóknál). Ezen pontok vizsgálata után értékelhetünk. Célszerű a vizsgálat során felmerült hibákat/jelenségeket leírni és összesíteni, hogy végül a kiszemelt példányokat összehasonlíthassuk. Ha van egy szerelő ismerősünk, nagyjából meg fogja tudni mondani nekünk ezek alapján, hogy melyik hiba nagyjából mennyibe kerülhet nekünk. Ez és a vételár ismeretében kalkulálhatunk is. Remélem nem riasztottam el senkit ezen hosszú irományommal, csak szerettem volna kitérni röviden azokra a pontokra, melyeket tüzetesebben kell megvizsgálni Favorit vásárlásakor. Sok hibalehetőségnek tűnik, de valójában azért nem vészes autó a Favorit. Ha a főbb dolgok (motor, hajtás) rendben vannak és a kaszni nem rohad túlzottan, akkor egy olcsón és könnyen fenntartható, viszonylag nagy belterű, kényelmes autót kapunk pénzünkért. Aki elolvasván ezt Favorit vásárlása mellett dönt, annak sok sikert kívánok és sok problémamentes kilométert Favoritjával! És ha esetleg valami kérdés merül fel ezzel az írással, ill. Favorittal kapcsolatban, nyugodtan keress meg e-mailben és ha tudok, segítek. Beeboy |
